Lélekállapot

Úgy érzem magam, mint egy üres kólás flakon... Egy picit fáradt vagyok és belefásultam a mindennapokba. Egy kicsit lazítanom kéne, de nem megy, mert csak sodródom az árral. A napok egymás után rohannak, szinte kergetik egymást. Amint az egyik elmúlik, jön a másik. És mindegyik ugyanolyan. Ez nem is lenne baj, csak sokszor érzem magam egyedül. Amikor itthon vagyok, amikor a munkahelyen vagyok, amikor nem vagyok itthon... A sokszor rossz kifejezés: szinte mindig. Hiába vannak körülöttem emberek, hiába vannak körülöttem a szeretteim, mégsem érzem azt, hogy bárki is igazán törődne velem. Hiányzik a társaság, ami bár biztonságot nem ad, de legalább elhessegeti azt a gondolatot, hogy teljesen magam vagyok itt, ebben a létcsapdában. Hiányzik az, hogy nőnek érezzem magam. Hiányzik, hogy egy picit kicsíphessem magam. Hiányzik az, amit életnek gondoltam körülbelül egy éve.