Kinek mondjam el vétkeimet...

Kétségbeestem. Segítség. Meghalok, ha kiderül, hogy igaz... És most... "Könnyek nélkül sírok a meg sem született gyermekemnek... Kinek mondjam el vétkeimet? A bűneimmel kell hogy éljek! "

I don't know what's real anymore...

Sokszor úgy érzem, hogy csak megyek a tömeggel és elakadok. Hogy valaki kiteszi elém a lábát és én óvatlan vagyok. Elesek bennük és a földre kerülök. Ők csak nevetnek és rám lépnek. Eltiportnak. És olyanok is rám esnek, akiknek semmi közük sincs hozzám. Olyanok zúdulnak rám, amikhez nincs közöm. És belülről égek. Fáj. És ami a legrosszabb: valószínűsíthető, hogy megesett. Legalábbis minden jel erre mutat... I'm out of the blue... I try to find my reality...

Áh, ezt a hétvégét... Lényegretörően: megszakítottam a "minden hétvégén berúgunk" láncot (vagyis nem, mert pénteken azért sikerült, na mindegy, ittas vezetés 4 ever :D), olyan emberekkel találkoztam, akik tíz perc alatt el tudták venni az életkedvem, már három órakor otthon (vagyis Bogyeszéknél) aludtam, a Birka (Bárány Attila) szar volt, a Siro szar volt, húsz percre átszöktem Kulacsba és felüdülés volt egyszerűen. Másnap pizzáztunk, este Ryukkal sétáltunk. Vasárnap retro buliba megyünk Rajkára, Ryuk, Jack, Heni, Zuzu meg én. Hamarosan meg Ryukkal megyek ki sétálni, de előbb még megvarrom a kígyóbőr csizmát, azaz kidolgozok néhány tételt :) És don't stop me now :) Only card I need the ace of spades ;)

Címszavakban

Tegnap elmentünk szűrni Vivivel meg Lacival. Hazajöttem fél 11 felé, 11kor mentem ki Ryukkal sétálni. Utána megint vezettem és már elég jól ment, azért lesz belőlem valami. Fél háromig beszélgettünk a kocsiba, valami faszán lehúzta az aksit úgyhogy a fehér csoda itt maradt a ház előtt és Ryuk pedig szakadó esőben ment haza. Ironikus, nem? :) Lehetett volna rosszabb is, de mindennek oka van.

Viccek, mert unatkozom és nincs semmi mondanivalóm

- Asszonyom, van egy jó hírem! - közli a nőgyógyász a páciensével.
- Szólítson csak kisasszonynak, még lány vagyok.
- Ez esetben rossz hírem van...

Razziára készülnek a rendőrök.
A razzia előtti megbeszélésen mondja a razzia vezetője.
-Most pedig egyeztessük az órainkat. 11 óra 48 perc.
-Akinek digitális órája van annak vessző, vessző, kisszék, hóember.

- Szia anyu. Megyek diszkóba!!
- Diszkóba?! 13 évesen a diszkózáson jár az eszed, és megfeledkezel anyád 26. születésnapjáról ???

Két Rendőr vizsgázik, beszélgetnek elsőnek az okosabbik megy be.
Ki fedezte fel Amerikát?
Kolumbus Kristóf
Mikor volt a II. Világháború?
1938
Van élet a Marson?
Igen, de még tudományosan nem bizonyított.
Az okosabbik odaadja a válaszokat a másiknak.
Neve?
Kolumbus Kristóf
Mikor született?
1938
Maga hülye?
Igen, de még tudományosan nem bizonyított.

Rendőr helyszínel, tölti a papírokat.
Eset: tégla a fejre
Halál neme: de igen
Kelt: akart de nem tudott

- Nagymama, nem láttad a tablettáimat? Az volt rájuk írva, hogy MDMA.
- Kit érdekelnek most a tablettáid?! Láttad már a sárkányt a konyhában?

- Mi okozza a zavart a szexuális életben?
- Fiatalon van kivel, van mivel, de nincs hol. Később van mivel, van hol, de nincs kivel. Öregkorban van hol, van kivel, de nincs mivel.

A rendőrfeleség szextanfolyamon vesz részt.Mikor befejezi,hazamegy és odaáll a férje elé: -Drágám,próbáljuk ki a tanfolyamon tanultakat!-mondja a nő.
-Rendben szívem.-válaszol a rendőr.
-Jó,akkor kezdjük.először is,csókold meg ott ahol pisilni szoktam!-javasolja a feleség. A férj kirohan a wc-be és kiabál az asszonynak:
-Drágám,...mégis hol gondoltad? A wc-csészét vagy a deszkát akarod?

A nőgyógyász előadást tart rengeteg nő előtt:
- A kemény pénisztől méhrákot lehet kapni néhány éven belül.
Mire az egyik nő közbeszól:
- A puhától pedig idegbajt, azonnal.

Egy férfi megszólít egy nőt az utcán:
- Mondja, hölgyem, lefeküdne velem egymillió dollárért?
- Egymillió dollárért? Le.
- És húsz dollárért?
- Na de uram, mit gondol, mi vagyok én?
- Hogy ön micsoda, azt már megbeszéltük. Most már csak az áron vitatkozunk.

Mi történik, ha levágják egy férfi nemi szervét?
-Automatikusan átveszi az irányítást az agy.

XD

Hát Helena drága, megvolt életed első vezetése is. És nem loptatok almát meg sajtot a TESCO-ból :P :D Egy újabb tartalmas este van a hátam mögött hála Ryuknak :P

When dreams come true...

Azt hiszem, az álmaim is alátámasztják, hogy mit érzek. Konkrétan se örömöt, se bánatot, inkább hiányt. Hiányzik az érzelmi biztonság, hogy valaki mellett legyek. Azt álmodtam ugyanis, hogy valaki hátulról átölelt és a fülembe súgta, hogy szeret. De igazából fogalmam sincs, hogy ki volt az. Csak hiányzik, hogy valaki tényleg megtegye. Meg hogy valaki feküdjön mellettem. van egy pár lehetőségem, hogy kik lehetnek, akikkel szívesen együtt lennék és nem is reménytelenek. :) Hát mindent bele, Miss Holmes ;)

WHAT THE FUCK?

Mi a fasz van velem? Még meg sem történtek bizonyos dolgok, de már előre elkönyvelem a végeredményét. Még nem tudom bekövetkezik-e, de már előre rágom magam rajta. Az áprilisom kész katasztrófa lesz, már "előre várom"... Orvosról orvosra... Hányingerem van. És ez nem másnaposság.

Hatalmasat hibáztam

Azt hiszem, ma ismét valami hatalmas nagy balfaszságot műveltem. Újabb nevek kerültek fel a listámra, de azok csak nevek. Azt mondom, hogy nekem egy papucs kell, akit kihasználhatok, de igazából meg én válok ilyenné, mert még bízom az emberekben. Pedig már sokan mondták, hogy ne. Hamarosan kiderül, hogy mi lesz 8 hét múlva május 16-a körül, ami azt jelenti, hogy 7 hét múlva érettségi... A szentségit bassza meg. De legalább még időben leszek, ha úgy alakulnak a dolgok. Kurva nagy marha vagyok. Legalább rendesen betarthattam volna a játékszabályokat... Akkor most nem lenne gond. Másrészt, nem is tudom utólag akartam-e igazán ezt a dolgot elkövetni, de azt hiszem nem és csak az alkohol hajtott, mint egész este. Nem is vágyom arra, hogy megalázzanak és mindenféle titulussal illessenek. A horoszkópom szerint egy laza barátság mély szerelembe fog szövődni... Na ez az amit nem tudok megemészteni, mert többfelől is érzem ezt a változást. Nem tudom mit érzek igazán. Nem tudok semmit se. Csak azt tudom, hogy egy hatalmas nagy balfék vagyok. És ha szerencsétlen is, akkor meglesz a gyümölcse.

Ma úgy vagyok hogy...

Valahogy most érzem magam úgy, hogyha még egy szerelmespárt látok, akkor felkötöm magam, de legalább elhányom. A kritikus két hét letelt, bőven letelt, az állapotom pedig csak ingadozik, mint az ingaóra... Tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk, tikk-takk és vészesen fogy az időm és vészesen közeledik a jövőm és vészesen közeli időn belül vár engem a halál. És vészesen lassan elsorvadok, és vészesen lassan megjárom a poklot, és vészesen lassan múlok el. És minden egyes év, hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc és pillanat fájni fog. Égni, szúrni, hasítani, lüktetni. Leszek én még boldog valaha? Fogok én még aludni rendesen valaha?

Cigi, hinta, sajtburger

Hát, hogy a mai estém is kegyetlenül ergyán teljen, úgy indítottam, hogy fél10kor teljes harci díszben indultam neki, hogy meghódítsam Álomország végtelen mezejét. Na, ez ott mondott csődöt, hogy beestem az Ágy nevezetű kis tér-idő kontinuumot megtörő tárgyba, és egyszerűen a szemem kipattant. Elárasztottak az emlékek, az érzések és úgy éreztem, kellő mennyiségű N vitamint kell magamhoz vennem. Igen ám, de lévén, hogy fél 11ig forgolódtam mint a Katrina-hurrikán, kevés bolt van ilyenkor a közelben, ahol lehetne kapni valami dohánytermék-szerűséget. Elmentem hát a legközelebbi benzinkútra, ahova menet aztán eltévedtem lányos zavaromban. Pontosabban nem tévedtem el, csak két utcával később fordultam le, mint kellett volna. Lehet, hogy direkt csináltam, lehet hogy nem. Ezt a fantáziátokra bízom. Aztán mehettem vissza a párhuzamos, szűk, sötét és üres utcákon, ahol hatalmas pánik lett rajtam úrrá. És vettem cigit a benzinkúton. Hazafelé vígan pöfékelve megálltam még a játszótéren, ahol gyönyörű gyermekkorom éveit kaptam vissza azzal, hogy öt percre beültem a nyikorgós hintába és hajtottam magam ezerrel. Aztán kiszóltak egy ablakból, hogy lehetőleg ne 11kor éljem ki gyermek-énemet. Visszajöttem hát a poros kis szobámba, és nagy unalmamba felmentem MSNre, ahol a kedvenc DJ barátom megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni vele a közeli darált patkányt árusító helyre. Ott betámadott minket két részeg fickó, meg két slagos dolgozó. Szépen elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd hazaindultunk. És most ültem vissza ide, a gép elé. Mert már megint nem tudok aludni a kurva életbe.

2010.03.18.

Nem, ne aggódjatok, nem azért tűntem el mert valami történt volna velem. Csupán elfoglalt vagyok, ez velem is megesik. A tegnapi napom valahogy semmit nem ért, a suliban csak vegetáltam és órákon néha kimentem sírni. Este beszélgettem anyukámmal, aki végre komolyan veszi a problémáim. A mai napom már viszonylag jó hangulatban telt, P1N1 tanulmányozásával (értsd: Pedro) :P Bár az éjjel nem aludtam valami sokat, és akkor is rémálmom volt (azt álmodtam folyamatosan, hogy elmentünk Vivivel meg egy osztálytársunkkal inni, és az osztálytársunk úgy bebaszott, hogy hánynia kellett, mi meg levittük a tóhoz hányni és én beleestem a vízbe és nem tudtam feljönni a felszínre, markoltam a tó fenekén a sarat, téptem ki a fák gyökereit és nem kaptam levegőt, az utolsó pillanatban tudtam a felszínre jutni). Majd holnap ha lesz idegzetem, megfejtem. Ma voltam megint a pszichonál aki szarik a fejemre, úgyhogy azt hiszem én is fogok szarni rá, már jobban érzem magam, bár erre a hétvégére kíváncsi leszek, hogy mennyire kattanok be buli nélkül. Na meg a P1N1-hadműveleten kéne elgondolkodnom... Na mind1... :D A lényeg, hogy "Andi néni lassíthatja a vér áramlását és impotenciát okozhat", illetve amíg nem házasodsz meg addig csak matrac (értsd: szextárs) maradsz. :D

Amikor a nyomozónak is szüksége van egy kézre...

Úgy döntöttem, hogy valahogyan talpra kell állnom. Ehhez már kevés egy segítség, kevés két kéz és egy olyan emberhez fordulok, aki már segített másoknak. Az osztályfőnökömnek is feltűnt, hogy teljesen kivagyok, úgyhogy hazaküldött. Én átmentem a kórházba a szomszédba. És kaptam segítséget Dr. Ruzsa Emőkétől. Nem adott gyógyszert, de meghallgatott. Csütörtökön megyek hozzá kontrollra. Remélem megoldódik. Anyu is megtudta az egészet és nem cseszett le. Talán mégis szeret. Pedig engem Vivin kívül senki sem szeret. Még Ancsi és Dia talán.
"I don't know what's right and what's real anymore..."

Csalódás

Hihetetlen... Nekem semmi sem sikerül, amit akarok. Én már meghalni se tudok. Pedig akarok. De nem hagynak. Annyit értem el ezzel az egésszel, hogy nem emlékszem semmire. Egyszerűen nem tudom mit csináltam, vagy csak képekben. Nem tudom mikor kapcsoltam ki a gépet, és hogy utána beszéltem-e valakivel vagy elaludtam. Összesen két ember érdeklődött irántam. Hát ennyi lennék. Anyuék észre se vették, hogy eltűnt a dobozból. Ennyire kellek csak a világnak. Semmi szükségük nincs rám. Azt hiszem, az életemet már tényleg el kéne tenni a fiókba. Hiába mondtam búcsút mindenkitől, mégsem tudtam elmenni... És ez nagyon fáj... MINDEZT MIATTAD! HA ITT LENNÉL LEGSZÍVESEBBEN LEORDÍTANÁM A FEJED, NEKILÖKNÉLEK A FALNAK és könnyeim áradata közt csókot lehelnék rá. De ez nem lehetséges. Úgyhogy ma megint a tegnapi programot ismételem. Nem leszek magamnál.

Utoljára...

Szerettelek. Tiszta szívemből, tiszta lelkemből. Hát, nézd mit tettél velem.
Remélem elég lesz, amit tettem. Akkor majd talán úgy fogod gondolni... De erről én már nem fogok tudni.

User error - chapter 2

Inkább maradtam volna itthon. Sokkal jobban jártam vele. Az emlékeket felkavarták, most megint szúr, feszít és éget. Egyvalamire vágytam igazán az életben, és beteljesült, de most több kell. Egyszerűen nem elég. Építettem valamit, és ezzel az estével leromboltam.
"Az idő múlik, az óra ketyeg,
Kérlek hadd maradjak veled...
Hideg az este, hó szitál,
De téged mindig hazavár
A féltő pár, ki nagyon szeret
és szívébe vési neved.
Az idő múlik, cigaretta ég,
Elhamvad lassan és itt a vég.
Egy utolsó slukk és nincs tovább,
Viszontlátásra, cimborák!"
A Fruttik vadak. Én is elvadulok. Ez így nem mehet tovább.

Memories of Sopron

Azt hiszem a tökéletes bűntényt tudhatom magam mögött ezzel a hétvégével. A kirándulás szelleme az ivás jegyében telt, és nagyon jól sikeredett. Sok papírt nem tűrő beszólás keletkezett, sok képernyőt nem tűrő kép keletkezett, az esténk igazi négy P-s volt (pikáns, provokatív, pasizós és piálós) . Részleteket később, most jön az afterparty ;)

Papucs

Ma nagyon unatkoztam, vagy rám jött valami hormonbomba a tablettától, nem is tudom eldönteni melyik történt igazán, de a suliban írtam 4 verset. Igen, órán jegyzetelés, figyelés közben is verseket írogatok. Elbocsátó verseket. Fájdalmas verseket. Elégiákat. Ódákat. Rapszódiákat. Tájverseket. Önmegszólító verseket. Szerelmes verseket. Egy mozzanat, egy elejtett szó teremtő erejű. A személyes kedvencem a mai termésből a Papucs című versem. Egy szabad függőbeszéd. Asszociációim szüleménye. Elmém gyermeke. Fantáziám gyümölcse, mert ugyan én papucsot nem kaptam, csak ígéretet a papucsra. Fogadjátok szeretettel érzéseimet, gondolataimat, emlékeimet szűkös szókincsemmel kifejezve.

Helena Holmes : Papucs

Papucsot nekem vettél,
S utána elengedtél.
S most ott hever gyönyörű padlódon,
Amin még ott van a lábnyomom,
Hiszen még mikor papucsom nem volt,
Talpam mezítláb araszolt
a hűs padlón, ahol feküdtünk,
Mikor a csatától izzó testünk
Hűtöttük párnacsatánk hevében,
S a szerelmünk nevében
A láng hevesebben égett, tombolt,
Akkor elfeledtünk mindent: jót,
Bánatot, csak egymásra hangolva
Múlt a sok perc és az óra.
Amikor igazán éreztelek,
Öröm járta át testemet,
S csillogott a szemed,
Amikor arcomra révedt
S gyönyörű izzadt tested
Az enyém mellé heveredett,
S ölelkezve feküdtünk ketten,
Nem volt más a világegyetemben.
Az a papucs még ott van nálad,
Nekem semmim nem maradt utánad.
Az a papucs még padlódon hever,
S tudom, már soha többé nem veszem fel.

Pietro vs. Pedro

Az elmúlt napokban nagyon sokat gondolkodtam, hasonlítgattam. Az egyik pillanatban úgy érzem, hogy nem tudok élni Pietro nélkül, a másikban meg azt, hogy Pedroval akarok. Az egyik pillanatban még járni akarom az ismerős utat, látni akarom az ismerős házat, ott akarok lenni az ismerős szobában, feküdni az ismerős ágyban és simítani az ismerős testet. A másik pillanatban vágyom arra, hogy Pedro rózsát hozzon nekem, megfogja a kezem a nagyszünetben és úgy mosolyogjon, ahogy a folyosón szokott amikor elmegyek mellette. Úgy érzem, mintha ketté szakadt volna az életem. Mintha én is kettészakadtam volna. Az elmém, a lelkem és a szívem. Néha visszajönnek az emlékek, bár a könnyek nem kívánkoznak, fáj. Tép valami, itt legbelül. Amit mondok és amit gondolok, sokszor üti egymást - és ez a blogomban is tükröződik. Az egyik pillanatban élni akarok, mert erősnek érzem magam és újrakezdeni valaki mással. A másikban meghalnék, mert nincs itt velem, nem láthatom többé és nélküle értelmét vesztette az életem. Napok óta nem találom a helyem a világban, talán az erkélyem ad egy kis nyugalmat, ahova elvonulhatok. Lassan ezt a helyet is megfertőzi a múlt, az emlékek, az érzések. Hogy a szép múltamnak vége, a jelenem kegyetlen és a jövőm kilátástalan. Hamarosan jön az osztálykirándulás, ahol egy kicsit talán megfeledkezem a problémáimról, amikről azt hittem - elmúltak, megoldódtak. De közel nem. Itt van a múlt a hátam mögött és vár. Amikor nem számítok rá szúr. Éles fájdalom hasít belém. Aztán sajog. Végül elmúlik. Mire elfelejteném, újra belém szúr. Aztán megint fájdalom. Azt hittem, tudom a megoldást. Boldog leszek Pedroval. De amíg a seb nem gyógyul be, képtelen leszek bárki mellett maradni. Hiszen az, hogy az egyik pillanatról a másikra így megváltozott minden, a szerelem gyűlöletbe fordult, nehezen emészthető, mint a gomba a gyomor számára. De a gyomor kiüríti magát, ha beteg. És a lélek? Az mit tesz, ha megbetegítették? A szív mit tesz, ha bűntény áldozatává lesz? Mert bizony az én szívemmel ezt tették: ellopták, összetörték és kidobták a sarokra. Bár vannak, akik össze szeretnék ragasztani, de vannak olyan szilánkjai, amit az idő fogva tart. Belefúródtak emlékezetem falába. Ahol összetörték. Nemrég. Hirtelen. Lehet, hogy csak a múltam, csak egy pasi, de fáj. Még egy olyat nem találok, mint ő. Ugyanolyat nem. Nekem most más kell. Egy teljesen más ember. Aki egy kicsit se hasonlít rá. Így el tudom felejteni. Mint tettem ezt korábban is. Múltbéli szerelem, vagy kialakulóban lévő szerelem? Ez itt a kérdés. És a válasz? Megtalálni a boldogságot. A jövőben. Nem a múltban. Ne tekints soha hátra! Csak visszalépés.

Nyomozás, szerelem..

Azt hiszem, a nyomozás rendkívül fontos része az életemnek. Mindig is magam derítettem ki bizonyos dolgokat, vettem észre összefüggéseket, s mostanában is ezt folytatom: nyomozok. Bár édeskevés nyom van amin, elindulhatok, de mondhatjuk azt, hogy közel járok. Holnap már nem csak kívülről szemlélődöm - a tettek mezejére lépek. És a hétvégén pedig rajtaütést szervezek.
Azt hiszem, a szerelem is rendkívül fontos része az életemnek. Mindig is akartam magam mellé valakit, aki szeret és megbecsül, és mostanában nem igazán vagyok egyedül: szinte mindig párkapcsolatban élek. Bár időm túlnyomó részét a szerelemmel töltöm el, mégis mondhatom azt, hogy sehol sem tartok még. Holnap már nem fogok emlékezni a fájdalomra - hiszen már más fog átkarolni. És a hétvégén már boldogan csókolom meg piros ajkait.

Cím nélkül

Azt hiszem, egyre jobban kezdem elfogadni, hogy Pietro végzett velem, mert én már megint más után kandikálok. A hétvégén Bőtével nem volt az igazi a dolog, úgyhogy ma újult erővel vetettem bele magam az iskolai életbe. Ami persze nem teljesen igaz, de mondjuk úgy, hogy már nem voltam annyira letörve. Ez már az egészségügyi állapotomon is látszik: kevesebbet dohányzom, többet tudok aludni és az evésem úgy nagyjából a felére növekedett, mint a szakítás előtt. Gyomoridegem sincs már egész nap, csak amikor lázasan az agyamba vésett múltat kutatom. Remélem azért kialakulnak a dolgok, ha nem, majd rásegítünk :)

Edda - Éjjel érkezem

Tegnap elmentünk barátnőmék kocsmájában. Akkora pörgés volt, hogy nem igazán volt időm gondolkodni, a másfél óra egy egész örökkévalóságnak tartott. Odafelé láttam azt a srácot a buszból, akit kinéztem magamnak. És a másik srác, akit kinéztem magamnak egész este velem volt. De nem kell. Nem kell egyikük sem. Mintha valami láthatatlan űr tátongana bennem, elnyeli az irántuk érzett vonzalmat. Tegnap a buszon gondolkodtam. Hol lehet, mit csinálhat, kivel. Egy darab mindig letörik a szívemből, amikor arra gondolok, hogy elfelejt, hogy többé már nem látom, nem foghatom meg kezét és nem csókolhatom puha száját, nem túrhatok gyönyörű barna hajába és nem nézhetek a szemébe. Többé már nem láthatom csibészes mosolyát, nem hallhatom a hangját és nem érinthetem meg. Nem bújhatok hozzá és nem súghatom neki oda, hogy szeretlek. Többé nem mondja azt nekem, hogy Süti, én nem Gyagyázom vissza. Soha többé nem csókol meg szenvedélyesen, soha többet nem idegesít azzal hogy "apa azt mondta hogy nem". Most úgy érzem, elvesztettem mindent, amiért érdemes volt élni, érdemes volt küzdeni és felkelni. Azt hiszem, ez a szám teljesen leírja, mit is érzek most pontosan. Hát, ez van. "Ha volt is más, feledem, CSAK TÉGED AKARLAK!"

"Ha akartam valaki lenni, az érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, nézlek..."

Elbocsátás

Lehet, hogy kicsit gyorsnak találjátok és megrótok emiatt, de azt hiszem, életem kezd abba a mederbe csordulni, amikor nem számít a múlt. Mert az csak volt, az megtörtént és nincs többé. Egy kicsit így érzek a Vele való szakítással kapcsolatban is. Ami volt, jó volt, szép volt, elmondhattam, hogy igazán boldog voltam. Soha eszembe sem jutott, hogy én véget akarok ennek az érzésnek vetni, ám az még többször, hogy ő igen. Talán ez lett a veszte az egésznek, talán nem. Ezen már kár filozofálni. Úgy érzem, hogy vesztettem valamit, de ezzel együtt nyerni is fogok valamit. Hiszen az élet ebből áll. Nyersz valamit, majd elveszítesz... Majd ismét nyersz és ismét veszítesz. Talán egy kicsit jobb is lesz így. Talán.

Helena Holmes: Nemmel feleltél

"Válaszod "nem" volt, végleg elvesztettél,
Eljátszottad utolsó esélyed, hisz nemmel feleltél.
Te döntötted el, hogy így legyen,
De lényed azért nem feledem.
Én se áltattam magam, hogy válaszod igen lesz,
S most más karjaiban pihengetsz.
Nem gondoltam, hogy így fog véget érni,
Hogy kiszállsz, csak ennyit írni.
De nem éri meg érted síri,lenni vak,
Hisz te is egy ember vagy csak.
Te mondtál búcsút, mért én szomorkodjak?
Cigit a kézben minek tartsak?
Nem érsz meg annyit, hogy sírjak utánad,
Szívem atomjai helyetted mást is találnak.
Mit vesződöm én veled, kedves,
S te mit vesződtél anno, megérte neked?
Ezentúl az életben meg se állok,
A végállomás: az űr, s a csillagok.
Talán lesz más úr, más férfi,
Aki gondjaimat megérti,
És úgy viselkedik velem,
Ahogy valóban érdemelem."

Vége

Hát igazam volt. Kiszállt. Nem felejtem el a szép időket, talán életem egyik legboldogabb szakaszát töltöttem el vele. Remélem, találok egy hozzá hasonlót. Vagy egy jobbat. :D

Ég veled!

Helena Holmes : Ég veled!

Ég veled! S bár így
Lett vége, nem mar el a kín,
Mert veled minden szép volt,
A madár a fán nekünk dalolt,

S most hullanak a levelek,
Tavasz van, de szívem őszbe réved.
Még szememben őrzöm a képet,
Szívemben még gyógyulnak a sebek.

Kár volt e keblet ellöknöd magadtól,
Mely szeretettel ölelt napestig hajnaltól,
S ha kitártad volna mély univerzumát,
Megismerhetted volna lelkem minden zugát.

Sajnálom, hogy így ért véget, hirtelen,
Hogy megrohadt problémáink jeltelen
férgeitől, belülről vált komposzttá,
Ahogy az almakompót romlottá.

Pedig még akkor a csocsóasztalnál
Nem gondoltam volna, hogy megosztanál
Velem annyi kedves, gyönyörű percet.
Már nincs több nevetés, csak tollam serceg

Ezen a csöppnyi ázott papírfecnin,
Ami hamarosan elszakad.
Arra kérlek kedvesem, őrizd meg önmagad!

Ne add oda magad senki másnak,
Még ha el is hagytál engem, és másnap
Már más karjai közt fogsz feküdni,
Mást szeretni és vele vidáman nevetni,

Engem örökre elfeledni. Emlékem elhalványul,
S csodálkozol, miért érzem magam ennyire gányul?
Ha már nem szeretsz többé, ég veled!
Nem tarthatom béklyóban két kezed.

S ha helyem más veszi át majd,
Mesélj el neki mindent: jót, bajt
Boldogságot, s hogy mennyire szerettelek,
S most búcsúznom kell. Hát ég veled!

Remélem, láthatlak még egyszer,
Hogy az emléked ne vesszen el.
Hogy még lesz egy édes szavad hozzám,
Azt se bánom, ha negédesen szól nekem szád.

Búcsúzom. Utoljára neked akartam adni a legszebbet,
Ezt a verset, hogy kifejezzem mennyire szeretlek.
Most is szeretlek még, de nem tudom kiadni versben lelkemet,
Könnyes szemmel mondom most búcsút, hát ég veled!

Talán életem legszebb csodája veszett ködbe, mikor téged vesztettelek el. Nem hiszek az időben, nem hiszek abban, hogy rájöjj, hogy szeretsz. Nem hiszem az életben. Nem hiszek az Istenben. Nem hiszek a lélekben. Nem hiszek a földben, a vízben. Hiszen benned is hittem, és nézz rám. Most porba veszek miattad. Hisz ez a sorsom. Egyedül, magányosan megélni mindennapjaim, majd szép csendben elesni. Ágyban, párnák közt.

Első lezárt eset

Helena, Helena, hát te soha nem tanulsz? Az, hogy "már nem szeretlek annyira, mint régen" azt vonja maga után, hogy hamarosan már annyira se fog szeretni. A következő lépés, hogy nem tudja, hogy szeret-e. Aztán rájön, hogy mégsem. És a végén már undorító lesz az együttlét. Helena, Helena, hát nem élted ezt te is át? És nem tanulsz a saját tetteidből? Nem tanulsz a saját érzéseidből? Nem tanulsz a saját életedből? Hogy tudsz így nyomozni? Milyen ember vagy? MILYEN EMBER AZ, AKI NEM LÁTJA MEG SAJÁT MAGÁT MÁSOK TETTEIBEN? MILYEN EMBER, AZ AKI ANNYIRA SZERET MINT TE, VAKON? MILYEN KAPCSOLAT AZ, AMIBEN ÉLTÉL?
A válaszom egyszerű: nem vagyok se jobb, se rosszabb másoknál. Én is emberből vagyok. Én is élek, szeretek, gyűlölök majd meghalok. De újraéledek hamvaimból, és enyém lesz a világ. Minden, amire vágytam megkapom. Küzdenem kell, de küzdenék, amíg van egy tüdőnyi friss lélegzetem. Addig minden rendben van, amíg nem adom fel. A kapcsolat, amiben éltem, jó volt. Azt mondják, a szerelem csoda. Minden csoda 3 napig tart. Az élettől az is szép volt, hogy 30 ilyen gyönyörű csodát ajándékozott nekem, egymás után. Vele, akiért az életemet adnám, ha kérné. A sebek még frissek, véreznek és fájnak. De az idő begyógyítja őket. Vagy talán valaki más... Egyben biztos vagyok: a gondolkodási idő csak arra fogja rádöbbenteni, hogy nem szeret.

Nincs bűntett, csak bizonyíték

Azt hiszem, örülhetek, hogy az élet olyan emberekkel áldott meg, akik körülöttem vannak. Történt tegnap az ominózus eset, hogy a barátommal vitatkozni kezdtünk és arra jöttem rá, hogy nem jó a párkapcsolatunk. Erről beszéltem vele is. Pénteken átjön, beszélgetünk nyugodtan egyet, aztán majd meglátjuk, hogy érdemes-e folytatni vagy hagyhatjuk a fenébe. Addig maradhat a hányinger, az étvágytalanság, a letörtség és az alváshiány. A többit meg kiheverem. Szombaton angol versenyre kell majd mennem. A tanáromnak elmondtam mi a helyzet - őszintén inkább olyan mint a nővérem, nem a tanárom - és nagyon sok segítséget kaptam már tőle is. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem áll. Ti tartotok még életben. Egy részlet a hozzá intézett művemből:
"Hamarosan meghalok,
Mert rossz rabságban nem nyughatok.
Hisz a rab madár a kalitkából
Is függ fogvatartójától."

Első bűntény

Azt mondják, a szavak embere vagyok, pedig nem. Bár próbálkoztam már újságírással, irodalmi tevékenységekkel és hobbiból még mindig írok, úgy gondolom hogy szegényes szókincsemmel és furcsa megfogalmazásaimmal nem lehetek a szavak emberek. Azért kezdtem el blogot írni, mert valami újdonságra vágyom. Kisebb koromban írtam naplót is, amit később aztán abbahagytam, mondván nincs rá időm. Talán ez most is így lesz, és az önmegnyilvánulás ezen formáját is félbehagyom, amit ki kell írnom, bennem marad vagy más formában születik meg. Be kell vallanom, egy kicsit bennem van a frusztráltság, de nem csak most, már napok óta kerülget. Egyedül érzem magam és nincs semmi ami segít legyőzni ezt az érzést. Nincs senki, aki segít legyőzni. Bár vannak barátaim, az igazi barátaim messze vannak. Van kapcsolatom, de nem tudom igazából hova tenni. Világéletemben elégedetlen voltam magammal, most is az vagyok. Azt hiszem, jobban a lélek oldaláról fogom megközelíteni magam, mint a hétköznapok által. Talán gyorsabban össze tudom rakni az életem, ha jobb darabokat választok ki a puzzle-ből.