Helena, Helena, hát te soha nem tanulsz? Az, hogy "már nem szeretlek annyira, mint régen" azt vonja maga után, hogy hamarosan már annyira se fog szeretni. A következő lépés, hogy nem tudja, hogy szeret-e. Aztán rájön, hogy mégsem. És a végén már undorító lesz az együttlét. Helena, Helena, hát nem élted ezt te is át? És nem tanulsz a saját tetteidből? Nem tanulsz a saját érzéseidből? Nem tanulsz a saját életedből? Hogy tudsz így nyomozni? Milyen ember vagy? MILYEN EMBER AZ, AKI NEM LÁTJA MEG SAJÁT MAGÁT MÁSOK TETTEIBEN? MILYEN EMBER, AZ AKI ANNYIRA SZERET MINT TE, VAKON? MILYEN KAPCSOLAT AZ, AMIBEN ÉLTÉL?
A válaszom egyszerű: nem vagyok se jobb, se rosszabb másoknál. Én is emberből vagyok. Én is élek, szeretek, gyűlölök majd meghalok. De újraéledek hamvaimból, és enyém lesz a világ. Minden, amire vágytam megkapom. Küzdenem kell, de küzdenék, amíg van egy tüdőnyi friss lélegzetem. Addig minden rendben van, amíg nem adom fel. A kapcsolat, amiben éltem, jó volt. Azt mondják, a szerelem csoda. Minden csoda 3 napig tart. Az élettől az is szép volt, hogy 30 ilyen gyönyörű csodát ajándékozott nekem, egymás után. Vele, akiért az életemet adnám, ha kérné. A sebek még frissek, véreznek és fájnak. De az idő begyógyítja őket. Vagy talán valaki más... Egyben biztos vagyok: a gondolkodási idő csak arra fogja rádöbbenteni, hogy nem szeret.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése