Cigi, hinta, sajtburger

Hát, hogy a mai estém is kegyetlenül ergyán teljen, úgy indítottam, hogy fél10kor teljes harci díszben indultam neki, hogy meghódítsam Álomország végtelen mezejét. Na, ez ott mondott csődöt, hogy beestem az Ágy nevezetű kis tér-idő kontinuumot megtörő tárgyba, és egyszerűen a szemem kipattant. Elárasztottak az emlékek, az érzések és úgy éreztem, kellő mennyiségű N vitamint kell magamhoz vennem. Igen ám, de lévén, hogy fél 11ig forgolódtam mint a Katrina-hurrikán, kevés bolt van ilyenkor a közelben, ahol lehetne kapni valami dohánytermék-szerűséget. Elmentem hát a legközelebbi benzinkútra, ahova menet aztán eltévedtem lányos zavaromban. Pontosabban nem tévedtem el, csak két utcával később fordultam le, mint kellett volna. Lehet, hogy direkt csináltam, lehet hogy nem. Ezt a fantáziátokra bízom. Aztán mehettem vissza a párhuzamos, szűk, sötét és üres utcákon, ahol hatalmas pánik lett rajtam úrrá. És vettem cigit a benzinkúton. Hazafelé vígan pöfékelve megálltam még a játszótéren, ahol gyönyörű gyermekkorom éveit kaptam vissza azzal, hogy öt percre beültem a nyikorgós hintába és hajtottam magam ezerrel. Aztán kiszóltak egy ablakból, hogy lehetőleg ne 11kor éljem ki gyermek-énemet. Visszajöttem hát a poros kis szobámba, és nagy unalmamba felmentem MSNre, ahol a kedvenc DJ barátom megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni vele a közeli darált patkányt árusító helyre. Ott betámadott minket két részeg fickó, meg két slagos dolgozó. Szépen elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd hazaindultunk. És most ültem vissza ide, a gép elé. Mert már megint nem tudok aludni a kurva életbe.