Cím nélkül

Azt hiszem, egyre jobban kezdem elfogadni, hogy Pietro végzett velem, mert én már megint más után kandikálok. A hétvégén Bőtével nem volt az igazi a dolog, úgyhogy ma újult erővel vetettem bele magam az iskolai életbe. Ami persze nem teljesen igaz, de mondjuk úgy, hogy már nem voltam annyira letörve. Ez már az egészségügyi állapotomon is látszik: kevesebbet dohányzom, többet tudok aludni és az evésem úgy nagyjából a felére növekedett, mint a szakítás előtt. Gyomoridegem sincs már egész nap, csak amikor lázasan az agyamba vésett múltat kutatom. Remélem azért kialakulnak a dolgok, ha nem, majd rásegítünk :)