Inkább maradtam volna itthon. Sokkal jobban jártam vele. Az emlékeket felkavarták, most megint szúr, feszít és éget. Egyvalamire vágytam igazán az életben, és beteljesült, de most több kell. Egyszerűen nem elég. Építettem valamit, és ezzel az estével leromboltam.
"Az idő múlik, az óra ketyeg,
Kérlek hadd maradjak veled...
Hideg az este, hó szitál,
De téged mindig hazavár
A féltő pár, ki nagyon szeret
és szívébe vési neved.
Az idő múlik, cigaretta ég,
Elhamvad lassan és itt a vég.
Egy utolsó slukk és nincs tovább,
Viszontlátásra, cimborák!"
A Fruttik vadak. Én is elvadulok. Ez így nem mehet tovább.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése