Azt hiszem, örülhetek, hogy az élet olyan emberekkel áldott meg, akik körülöttem vannak. Történt tegnap az ominózus eset, hogy a barátommal vitatkozni kezdtünk és arra jöttem rá, hogy nem jó a párkapcsolatunk. Erről beszéltem vele is. Pénteken átjön, beszélgetünk nyugodtan egyet, aztán majd meglátjuk, hogy érdemes-e folytatni vagy hagyhatjuk a fenébe. Addig maradhat a hányinger, az étvágytalanság, a letörtség és az alváshiány. A többit meg kiheverem. Szombaton angol versenyre kell majd mennem. A tanáromnak elmondtam mi a helyzet - őszintén inkább olyan mint a nővérem, nem a tanárom - és nagyon sok segítséget kaptam már tőle is. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem áll. Ti tartotok még életben. Egy részlet a hozzá intézett művemből:
"Hamarosan meghalok,
Mert rossz rabságban nem nyughatok.
Hisz a rab madár a kalitkából
Is függ fogvatartójától."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése