2010. március 15., hétfő

Csalódás

Hihetetlen... Nekem semmi sem sikerül, amit akarok. Én már meghalni se tudok. Pedig akarok. De nem hagynak. Annyit értem el ezzel az egésszel, hogy nem emlékszem semmire. Egyszerűen nem tudom mit csináltam, vagy csak képekben. Nem tudom mikor kapcsoltam ki a gépet, és hogy utána beszéltem-e valakivel vagy elaludtam. Összesen két ember érdeklődött irántam. Hát ennyi lennék. Anyuék észre se vették, hogy eltűnt a dobozból. Ennyire kellek csak a világnak. Semmi szükségük nincs rám. Azt hiszem, az életemet már tényleg el kéne tenni a fiókba. Hiába mondtam búcsút mindenkitől, mégsem tudtam elmenni... És ez nagyon fáj... MINDEZT MIATTAD! HA ITT LENNÉL LEGSZÍVESEBBEN LEORDÍTANÁM A FEJED, NEKILÖKNÉLEK A FALNAK és könnyeim áradata közt csókot lehelnék rá. De ez nem lehetséges. Úgyhogy ma megint a tegnapi programot ismételem. Nem leszek magamnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése