Csernus-módra

Ma elkezdtem olvasni Csernus Imre A férfi című kötetét. Igen meglepődtem mindazon, amit leírt. Mert megláttam benne az igazságot. Főleg egy nővel és egy 15 éves - magát érettnek gondoló - fiúval való beszélgetése fogott meg. Általános probléma, hogy mindnyájan elmenekülünk a problémák elől. Eltussoljuk őket, mintha nem is léteznének. Eközben maga a probléma csak tovább nő és a végén kiborul a bili. Az emberek nem kommunikálnak úgy, nincsen intimitásuk, nem vagyunk igazi nők és férfiak. Köztük én sem. Akkor miért érzem kissé másnak magam? Én beismerem hogy félek szembenézni a problémáimmal. Félek változtatni, mert az fájdalmas lehet. És nincs bennem elég bátorság, hogy nyíltan beszéljek. Ezért inkább elmenekülök. Éppen olyan lettem, mint a szüleim. Kommunikáció nulla, felelősségvállalás 0. És ezt nem konkrétan, párkapcsolatban levezetve értem. Akár egy barátság, akár a szüleimmel való kapcsolatot ez határozza meg. Tudom mit kell tennem. El kell engednem mindenki más kezét és egyedül kell szembenéznem a legnagyobb mumusommal: az életem problémáival.

Only the strongest will survive... I will survive!

Azt hiszem, most szintén egy olyan ponthoz értem az életemben, amikor egyet léptem előre, kettőt pedig hátra. De ezen is túl fogok jutni, mint az eddigieken. Ez csak a hozzáállásomon múlik. Meg egy-két környezeti tényezőtől. Nem szabad hagynom, hogy bármitől is függjek lelkileg.

Back to the school

Azt hiszem, már most a második napon kezdek egy kicsit besokallni. Nem biztos, hogy élvezni fogom ezt az iskolaesztendőt. Nem csak arról van szó, hogy a tananyag rendkívül száraz, unalmas és nehéz, hanem az osztálytársak is tehetnek erről. Teljesen kívülállónak érzem magam és nem hinném, hogy valahogy "bekerülnék" ebbe a társaságba. Vagy egyáltalán beleillenék. Van egy másik szak, ami könnyebb, főleg nyelvre épül, viszont most a nehézségek miatt adjam fel? Emiatt hagyjam ott azt amit akartam? Ha valami nehéz, akkor már meg se próbáljuk? Majd meglátjuk. Vagy belebetegszem, vagy nagyon jól elleszek. Sikeres leszek-e vagy magányos és besavanyodott? Majd azt is meglátjuk.