Ma

Ma halálhoz segítettem egy haldokló degut. Lehet elítélnek ezért mások, de úgy gondoltam, nem élet neki, hogy napok óta haldoklik. Bár nagyon élni akart, de meggyógyulni úgysem tudott volna, hiszen a fél testére béna volt, nem volt vizelete, széklete. Talán azért bántja annyira a szívemet, mert kötődtem hozzá. Talán azért, mert ez is megerősíti azt, hogy minden múlandó. Az napok, a hetek, a hónapok, az évszakok, az évek elmúlnak, változnak, helyükbe lépnek újak. Az emberek, az állatok, a környezetünk minduntalan változik és a végén elmúlik. Akár csak az élet. De vajon az élet elmúlása lehet-e egy új kezdet? Remélem, hogy ezt még nem most fogom megtapasztalni.