2012. március 16., péntek
Szánd meg hát szomorú szívem
Úgysincs más vigaszom nekem, jöjj el hát, jöjj el hát... De úgysem fogsz. Ma talán egészen hülyén viselkedtem, mert kicsit boldognak éreztem magam, mintha visszakaptam volna a múltam. Vártam, hogy hazaérjek, de mégsem akarok itthon lenni. Otthon vagyok, de mégsem. Nem találom a helyem sehol sem a világban. Van nekem helyem egyáltalán a földi létben? Hiszen az élet csak egy álom, az úton a halál felé. Egy kibaszott rémálom az egész. Szeretett engem valaki valaha tiszta szívéből? Úgy tűnik nem. Engem nem lehet szeretni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése