2012. március 16., péntek

Szánd meg hát szomorú szívem

Úgysincs más vigaszom nekem, jöjj el hát, jöjj el hát... De úgysem fogsz. Ma talán egészen hülyén viselkedtem, mert kicsit boldognak éreztem magam, mintha visszakaptam volna a múltam. Vártam, hogy hazaérjek, de mégsem akarok itthon lenni. Otthon vagyok, de mégsem. Nem találom a helyem sehol sem a világban. Van nekem helyem egyáltalán a földi létben? Hiszen az élet csak egy álom, az úton a halál felé. Egy kibaszott rémálom az egész. Szeretett engem valaki valaha tiszta szívéből? Úgy tűnik nem. Engem nem lehet szeretni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése