Első bűntény

Azt mondják, a szavak embere vagyok, pedig nem. Bár próbálkoztam már újságírással, irodalmi tevékenységekkel és hobbiból még mindig írok, úgy gondolom hogy szegényes szókincsemmel és furcsa megfogalmazásaimmal nem lehetek a szavak emberek. Azért kezdtem el blogot írni, mert valami újdonságra vágyom. Kisebb koromban írtam naplót is, amit később aztán abbahagytam, mondván nincs rá időm. Talán ez most is így lesz, és az önmegnyilvánulás ezen formáját is félbehagyom, amit ki kell írnom, bennem marad vagy más formában születik meg. Be kell vallanom, egy kicsit bennem van a frusztráltság, de nem csak most, már napok óta kerülget. Egyedül érzem magam és nincs semmi ami segít legyőzni ezt az érzést. Nincs senki, aki segít legyőzni. Bár vannak barátaim, az igazi barátaim messze vannak. Van kapcsolatom, de nem tudom igazából hova tenni. Világéletemben elégedetlen voltam magammal, most is az vagyok. Azt hiszem, jobban a lélek oldaláról fogom megközelíteni magam, mint a hétköznapok által. Talán gyorsabban össze tudom rakni az életem, ha jobb darabokat választok ki a puzzle-ből.